We Love God!

God: "I looked for someone to take a stand for me, and stand in the gap" (Ezekiel 22:30)

To repent is to accuse and condemn ourselves; to charge upon ourselves the desert of hell; to take part with God against ourselves, and to justify Him in all that He does against us; to be ashamed and confounded for our sins; to have them ever in our eyes and at all times upon our hearts that we may be in daily sorrow for them; to part with our right hands and eyes, that is, with those pleasurable sins which have been as dear to us as our lives, so as never to have more to do with them, and to hate them, so as to destroy them as things which by nature we are wholly disinclined to. For we naturally love and think well of ourselves, hide our deformities, lessen and excuse our faults, indulge ourselves in the things that please us, are mad upon our lusts, and follow them, though to our own destruction (Francis Fuller).
Other Authors

Bible – hungarian – Biblica® Nyitott Újszövetség: élet, igazság és világosság MÁTÉ 22

22
A királyi menyegző
Lk 14,15-24
Jézus ismét példázatokban beszélt nekik:
„Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített.
Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni.
Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre.
De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe.
A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket.
Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette.
Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók.
Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre.
10 És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.
11 Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája,
12 és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13 Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
14 Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“
Az adópénz
Mk 12,13-17; Lk 20,20-26
15 Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe.
16 Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel.
17 Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
18 Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók?
19 Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
20 Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“
21 Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
22 Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.
Kérdés a feltámadásról
Mk 12,18-27; Lk 20,27-40
23 Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt:
24 „Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
25 Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta.
26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig.
27 Legutoljára pedig az asszony is meghalt.
28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“
29 Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt:
32 »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“
33 És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán.
A nagy parancsolat
Mk 12,28-34; Lk 10,15-28
34 A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek,
35 és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse:
36 „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“
37 Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.«
38 Ez az első és nagy parancsolat.
39 A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.«
40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“
Krisztus Dávidnak Fia és Ura
Mk 12,35-37a; Lk 20,41-44
41 Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus:
42 „Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“
Ezt mondták neki: „A Dávidé.“
43 Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja:
44 »Mondta az Úr az én Uramnak:
Ülj az én jobb kezem felől,
amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.«
45 Ha tehát Dávid »Urának« hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“
46 És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva.

<.htm>