Pál apostolnak a thesszalonikai gyülekezethez írt második levele
1
Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikai gyülekezetnek, Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban.
 
Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
 
Mindenkor hálaadással tartozunk Istennek, atyámfiai, érettetek, mégpedig méltán, mert hitetek felettébb növekedik, és mindnyájatokban gyarapszik az egymás iránti szeretet.
Úgyhogy mi magunk is dicsekszünk kitartásotokkal és hitetekkel az Isten gyülekezeteiben, amelyet minden üldöztetések és szorongattatások között elviseltek,
bizonyságaként Isten igazságos ítéletének, hogy méltónak ítéltessetek Isten országára, amelyért szenvedtek is.
Mert igazságos dolog az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak,
nektek pedig, akik velünk együtt szorongattattok nyugalommal, amikor megjelenik az Úr Jézus az égből hatalmas angyalaival,
lángoló tűzben. Akkor megítéli azokat, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának,
akik örök pusztulással fognak lakolni távol az Úrtól és hatalmának dicsőségétől
10 azon a napon, amikor majd eljön, hogy megdicsőüljön az ő szentjeiben, és csodálják híveiben, ahogyan ti is hittetek bizonyságtételünknek.
11 Ezért imádkozunk is mindenkor értetek, hogy a mi Istenünk méltónak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel és a hitnek cselekedeteivel,
12 hogy megdicsőüljön bennetek a mi Urunk Jézus Krisztus neve, és ti is őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.