Pál apostolnak Filemonhoz írt levele
1
1 Pál, Jézus Krisztusnak foglya és Timóteus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,
2 Appiának, a szeretettnek, és Arkhiposznak, a mi bajtársunknak és a te házadnál lévő gyülekezetnek:
2 Appiának, a szeretettnek, és Arkhiposznak, a mi bajtársunknak és a te házadnál lévő gyülekezetnek:
3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetve téged imádságaimban,
5 mert hallok a te szeretetedről és hitedről, amely az Úr Jézus iránt és minden szent iránt van benned,
6 hogy a hitben való közösségünk hatékony legyen minden jónak a felismerésére a Krisztus ügyében.
7 Mert sok örömünk és vigasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szentek szívét megvidámítottad.
5 mert hallok a te szeretetedről és hitedről, amely az Úr Jézus iránt és minden szent iránt van benned,
6 hogy a hitben való közösségünk hatékony legyen minden jónak a felismerésére a Krisztus ügyében.
7 Mert sok örömünk és vigasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szentek szívét megvidámítottad.
8 Ezért, bár Krisztusban bátran meg is parancsolhatnám neked azt, ami a kötelességed,
9 a szeretet miatt inkább csak kérlek, én, az öreg Pál, most pedig Jézus Krisztusnak foglya.
10 Kérlek téged az én fiamért, Onézimoszért, akit fogságomban szültem,
11 aki neked egykor haszontalan volt, most pedig mind neked, mind nekem igen hasznos,
12 akit visszaküldtem hozzád, mint saját szívemet, hogy fogadd magadhoz!
13 Magamnál akartam ugyan tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban.
14 De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kikényszerített, hanem önkéntes legyen.
15 Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy örökre visszakapjad.
16 Most már nem úgy, mint szolgát, hanem mint szeretett atyafit, különösképpen nekem, de mennyivel inkább neked, test szerint is és az Úrban is.
9 a szeretet miatt inkább csak kérlek, én, az öreg Pál, most pedig Jézus Krisztusnak foglya.
10 Kérlek téged az én fiamért, Onézimoszért, akit fogságomban szültem,
11 aki neked egykor haszontalan volt, most pedig mind neked, mind nekem igen hasznos,
12 akit visszaküldtem hozzád, mint saját szívemet, hogy fogadd magadhoz!
13 Magamnál akartam ugyan tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban.
14 De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kikényszerített, hanem önkéntes legyen.
15 Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy örökre visszakapjad.
16 Most már nem úgy, mint szolgát, hanem mint szeretett atyafit, különösképpen nekem, de mennyivel inkább neked, test szerint is és az Úrban is.
17 Ha tehát engem társadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engem.
18 Ha pedig valamit vétett ellened, vagy adósod, azt nekem számítsd fel.
19 Én, Pál saját kezűleg írom: én meg fogom téríteni neked. Arról nem is szólva, hogy ezen felül magaddal is adós vagy nekem.
20 Bizony, atyámfia, jótettet várok tőled az Úrban. Vidámítsd meg az én szívemet is az Úrban!
18 Ha pedig valamit vétett ellened, vagy adósod, azt nekem számítsd fel.
19 Én, Pál saját kezűleg írom: én meg fogom téríteni neked. Arról nem is szólva, hogy ezen felül magaddal is adós vagy nekem.
20 Bizony, atyámfia, jótettet várok tőled az Úrban. Vidámítsd meg az én szívemet is az Úrban!
21 Engedelmességedben bízva írtam neked, tudva, hogy még többet is fogsz tenni annál, amit mondok.
22 Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságaitokért ajándékul kaptok engem.
23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam a Krisztus Jézusban,
24 Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim.
24 Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim.
25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel!