6
1 És láttam, amikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott és halottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon ezt mondta: „Jöjj és lásd!“
2 És láttam, íme egy fehér ló. A rajta ülőnél íj volt. Koronát adtak neki. Győzelmesen vonult ki, hogy győzzön.
2 És láttam, íme egy fehér ló. A rajta ülőnél íj volt. Koronát adtak neki. Győzelmesen vonult ki, hogy győzzön.
3 És amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: „Jöjj és lásd!“
4 És előjött egy másik, vörös ló. A rajta ülőnek megadatott, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék. Nagy kard adatott neki.
4 És előjött egy másik, vörös ló. A rajta ülőnek megadatott, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék. Nagy kard adatott neki.
5 Amikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény ezt mondta: „Jöjj és lásd!“ És láttam, és íme egy fekete ló! Annak, aki azon ült, egy mérleg volt a kezében.
6 És hallottam a négy élőlény között egy szózatot, amely ezt mondta: „A búzának mércéje egy dénár és az árpának három mércéje egy dénár, de az olajat és bort ne bántsd!“
6 És hallottam a négy élőlény között egy szózatot, amely ezt mondta: „A búzának mércéje egy dénár és az árpának három mércéje egy dénár, de az olajat és bort ne bántsd!“
7 Amikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény szavát, amint így szólt: „Jöjj és lásd!“
8 És láttam, és íme, egy fakó ló! Annak, aki rajta ült neve halál és a pokol követte őt és adatott neki hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal a földnek fenevadjaival.
8 És láttam, és íme, egy fakó ló! Annak, aki rajta ült neve halál és a pokol követte őt és adatott neki hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal a földnek fenevadjaival.
9 És amikor felbontotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak lelkét, akiket megöltek az Isten beszédéért és bizonyságtételéért, amelyhez ragaszkodtak.
10 És hangos szóval kiáltottak: „Uram, te szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz még, és nem torlod meg a mi vérünket azokon, akik a földön laknak?“
11 Akkor mindegyikük fehér ruhát kapott, és megmondták nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak meg, amíg betelik mind szolgatársaiknak, mind az ő testvéreiknek száma, akiket megölnek majd, akárcsak őket.
10 És hangos szóval kiáltottak: „Uram, te szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz még, és nem torlod meg a mi vérünket azokon, akik a földön laknak?“
11 Akkor mindegyikük fehér ruhát kapott, és megmondták nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak meg, amíg betelik mind szolgatársaiknak, mind az ő testvéreiknek száma, akiket megölnek majd, akárcsak őket.
12 Aztán láttam, amikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földrengés támadt, és a nap fekete lett, mint egy szőrzsák és a hold olyan lett, mint a vér.
13 És az ég csillagai lehullottak a földre, miképpen a fügefa lehullatja éretlen gyümölcseit, amikor nagy szél rázza.
14 És az ég eltűnt, mint amikor egy papírtekercset összegöngyölnek, és minden hegy és sziget elmozdult helyéről.
13 És az ég csillagai lehullottak a földre, miképpen a fügefa lehullatja éretlen gyümölcseit, amikor nagy szél rázza.
14 És az ég eltűnt, mint amikor egy papírtekercset összegöngyölnek, és minden hegy és sziget elmozdult helyéről.
15 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasok és minden szolga és szabad elrejtőzött a barlangokba és a hegyek hasadékaiba.
16 És ezt mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi széken ül, és a Bárány haragja elől,
17 mert eljött haragjuk napja és ki állhat meg?“
16 És ezt mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi széken ül, és a Bárány haragja elől,
17 mert eljött haragjuk napja és ki állhat meg?“