We Love God!

God: "I looked for someone to take a stand for me, and stand in the gap" (Ezekiel 22:30)

The prayer meeting answers to this demand of the spiritual brotherhood, with more exclusiveness and direct fitness than any other ordinance of religious worship… There is a power in conferring and covenanting, on the part of kindred spirits, to come before God, and plead together some special promise… The prayer meeting is a divine ordinance, founded in man’s social nature… The prayer meeting is a special means of developing and cultivating Christian graces, and of promoting individual and social edification.
J.B. Johnston

The Puritans declared the sanctity of all honorable work. In so doing, they rejected a centuries-old division of callings into “sacred” and “secular”… This Puritan rejection of the dichotomy between sacred and secular work has far-reaching implications. It judges every honorable job to be of intrinsic value, and integrates every vocation with a Christian’s spiritual life. It makes every job consequential by regarding it as the arena for glorifying and obeying God and for expressing love (through service) to a neighbor.
Leland Ryken

Bible – hungarian – Biblica® Nyitott Újszövetség: élet, igazság és világosság MÁRK 5

5
Jézus meggyógyítja a gadarai ördöngöst
Mt 8,28-34; Lk 8,26-39
És elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
És amint a hajóból kiszállt, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt,
akinek lakása a sírboltokban volt, és már láncokkal sem bírta őt senki megkötözni.
Mert már sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
Éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozott, és magát kövekkel vagdosta.
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott, és elébe borult,
és fennhangon kiáltva mondta: „Mi közöm nekem hozzád, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.“
(Ugyanis Jézus ezt mondta neki: „Eredj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből.“)
És ezt kérdezte tőle: „Mi a neved?“
Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.“
10 És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11 Ott a hegynél pedig volt egy nagy disznónyáj, amely legelt.
12 És az ördögök kérték őt mindnyájan, ezt mondva: „Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.“
13 És Jézus azonnal megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről, mintegy kétezren, a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
14 Akik pedig őrizték a disznókat, elfutottak, és hírt vittek a városba és a falvakba. Erre kimentek az emberek, hogy lássák, mi az, ami történt.
15 És odamentek Jézushoz, és látták, hogy az ördöngös, akiben a légió volt, ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, és félelem fogta el őket.
16 Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.
17 És kezdték kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
18 Mikor pedig a hajóba beszállott, a volt ördöngös kérte őt, hogy vele maradhasson.
19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem ezt mondta: „Eredj haza a tieidhez, és vidd hírül nékik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.“
20 El is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkoztak.
Jairus leányának feltámasztása. A vérfolyásos asszony meggyógyítása
Mt 9,18-26; Lk 8,40-56
21 Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá; és ő a tenger mellett maradt.
22 Íme, eljött a zsinagógai elöljárók egyike, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lábai elé borult,
23 és esedezve kérte: „Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.“
24 El is ment vele, és nagy sokaság követte őt, és ott tolongott körülötte.
25 Egy asszony pedig, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,
26 és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett;
27 amikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, megérintette annak ruháját
28 mert ezt mondta: „Ha csak ruháit érinthetem is meg, meggyógyulok.“
29 És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából.
30 Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és ezt mondta: „Kicsoda érintette meg az én ruháimat?“
31 És mondták neki az ő tanítványai: „Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda érintett meg engem?“
32 És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte.
33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve ment oda, és elé borult, és elmondott neki mindent igazán.
34 Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.“
35 Még beszélt Jézus, amikor odajöttek a zsinagóga elöljárójától, ezt mondván: „Leányod meghalt; miért fárasztod tovább a Mestert?“
36 Jézus pedig, amint hallotta, a beszédet, amit mondtak, azonnal mondta a zsinagógai elöljárónak: „Ne félj, csak higgy!“
37 És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38 És odament a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót,
39 és bemenve, ezt mondta nekik: „Miért zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.“
40 Erre kinevették őt.
Ő pedig mindenkit kiküldve, maga mellé vette a gyermeknek atyját, anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41 Majd megfogva a gyermeknek kezét, ezt mondta neki: „Talitha, kúmi!“ – ami megmagyarázva azt jelenti: „Leányka, néked mondom, kelj föl!“
42 És a leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. Azok pedig nagy csodálkozással elámultak.
43 Ő pedig erősen megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondta, hogy adjanak enni neki.

<.htm>