We Love God!

God: "I looked for someone to take a stand for me, and stand in the gap" (Ezekiel 22:30)

[The preacher’s] aim…will be to stand under Scripture, not over it, and to allow it, so to speak, to talk through him, delivering what is not so much his message as its. In our preaching, that is what should always be happening. In his obituary of the great German conductor, Otto Klemperer, Neville Cardus spoke of the way in which Klemperer “set the music in motion,” maintaining throughout a deliberately anonymous, self-effacing style in order that the musical notes might articulate themselves in their own integrity through him. So it must be in preaching; Scripture itself must do all the talking, and the preacher’s task is simply to “set the Bible in motion.”
J.I. Packer

To be a true minister to men is always to accept new happiness and new distress. The man who gives himself to other men can never be a wholly sad man; but no more can he be a man of unclouded gladness. To him shall come with every deeper consecration a before untasted joy, but in the same cup shall be mixed a sorrow that it was beyond his power to feel before.
Phillips Brooks

Bible – hungarian – Biblica® Nyitott Újszövetség: élet, igazság és világosság FILEMONHOZ 1

Pál apostolnak Filemonhoz írt levele
1
Pál, Jézus Krisztusnak foglya és Timóteus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,
Appiának, a szeretettnek, és Arkhiposznak, a mi bajtársunknak és a te házadnál lévő gyülekezetnek:
 
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
 
Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetve téged imádságaimban,
mert hallok a te szeretetedről és hitedről, amely az Úr Jézus iránt és minden szent iránt van benned,
hogy a hitben való közösségünk hatékony legyen minden jónak a felismerésére a Krisztus ügyében.
Mert sok örömünk és vigasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szentek szívét megvidámítottad.
Ezért, bár Krisztusban bátran meg is parancsolhatnám neked azt, ami a kötelességed,
a szeretet miatt inkább csak kérlek, én, az öreg Pál, most pedig Jézus Krisztusnak foglya.
10 Kérlek téged az én fiamért, Onézimoszért, akit fogságomban szültem,
11 aki neked egykor haszontalan volt, most pedig mind neked, mind nekem igen hasznos,
12 akit visszaküldtem hozzád, mint saját szívemet, hogy fogadd magadhoz!
13 Magamnál akartam ugyan tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban.
14 De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kikényszerített, hanem önkéntes legyen.
15 Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy örökre visszakapjad.
16 Most már nem úgy, mint szolgát, hanem mint szeretett atyafit, különösképpen nekem, de mennyivel inkább neked, test szerint is és az Úrban is.
17 Ha tehát engem társadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engem.
18 Ha pedig valamit vétett ellened, vagy adósod, azt nekem számítsd fel.
19 Én, Pál saját kezűleg írom: én meg fogom téríteni neked. Arról nem is szólva, hogy ezen felül magaddal is adós vagy nekem.
20 Bizony, atyámfia, jótettet várok tőled az Úrban. Vidámítsd meg az én szívemet is az Úrban!
21 Engedelmességedben bízva írtam neked, tudva, hogy még többet is fogsz tenni annál, amit mondok.
22 Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságaitokért ajándékul kaptok engem.
23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam a Krisztus Jézusban,
24 Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim.
25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel!

<.htm>